A több milliós tömeg engem akar.Az én nevemet skandálják.Félek,de kiküldenek eléjük.Hatalmas dombok,mesterséges hegyek.Menekülni lehetetlen.Keresztre akarnak feszíteni,de előtte még be kell mutatkoznom nekik.Sztárként ünnepelnek,óriási érzés.Majd elindulnak felém,el akarnak fogni,de elkezdek színészkedni.Vámpírként viselkedek,sziszegek,sóhajtok,haldoklom.Megijednek,hátrálni kezdenek...előrántják a pisztolyt és céloznak.De nem találnak el,elhajolok...fejjel lefelé csüngök a domboldalról,lehajolnak hozzám,de én kitépem kezeik közüla pisztolyt és célzok.Nem talált.Leugrom a hegyről ,menekülni próbálok,de nincs gravitáció..csak lebegek.Körömmel kapaszkodoma földhöz és úgy próbálom magam vonszolni.A tömeg az n nevemet hajtogatja.A nácik egyszerre 100-an szaladnak utánam.Nem tudom,hogy de sikerül elenekülnöm.Még mindig érzem,hogy követnek.Erdőben járok.Még mindig nincs gravitáció,foggal-körömmel kapaszkodoma földhöz.Esteledik,jó volna menedéket találni.Magányos vagyok...Végre beérek a faluba,ahnnan már minden embert elhurcoltak...Kersztre feszítik őket vagy elgázosítják...A boltok,üzletek üresen állnak.Egy kislány kóborol az utcán,segíteni szeretnék neki de nem tudok.Még mindig kapaszkodnom kell a földhöz,hogy "futni" tudjak.Ismerem jól a falut,mégis eltévedek.Nagy nehezen eltalálok 1 ismerős házba ahol anya bujkál...vagyis bujkált.Szeretném ott találni,de nincs sehol...nagyon fáj,hogy nem találtam ott.Helyette 1 részeg ,öreg férfi fogadott...elbújtam a rozzant kisház kamrájába és vártam a reggelt....
(Valós álom alapán,2009.02.11.
|